Név: Lorie
Faj: Ki tudja.... voltaképp
Születési dátum: 1993. , vámpírrá változott: 2009.
Kor: 16
Nem: Nő
Foglalkozás: A karakter tulajdonságai: Nem csendkedvelő, de szeret egyedül lenni. Tipikus ''zenemániás''. Mindenről megvan a maga, megmásíthatatlan véleménye.
Kinézet: Vörös, hullámos, vállig érő haj, világos kék szemek
A karakter arca: Anna
Előtörténet: Sötét volt. Tél. Tudtam, hogy mi vagyok, de nem akartam elhinni. Tudtam, de nem tudtam felfogni.
Mindig is tudtam, anyám mi volt.
Boszorkány.
De apámról.... soha nem gondolkodtam, nem is kérdeztem, nem hittem volna.
Vérfarkas.
El vagyok ítélve. Halálra vagyok ítélve.
Mindig, mikor reggel felébredtem, szerettem volna azt hinni, hogy mindez csak egy álom. Egy rossz álom. De most....
Itt sétálok, zuhog az eső. Tél van. Éjjel. Sötét. Hideg. De én mégsem fázom. Nem fázom, de ez nem normális. Kicsit sem normális.
Mezitláb megyek végig az ázott hótól lucskos úttesten, és mégsem fázom. Égek. Égek, át fogok változni. Felnézek a holdra. Tudtam. Itt az idő. Végigfutottam az utcán, be az erdőbe. Ma is gyilkolni fogok.
Meg fogok ölni valakit. Levettem a pólómat, és kivettem a hajamból a gumit. Megráztam a fejem, hogy egy kicsit kitisztuljon.
Éreztem a nyakamban lüktető ütőér felett halványan gyilkosom leheletét. Édes volt, és rideg.
Fogai mint valami éles karmok hatoltak át bőrömön a véremért.
Kezdett lecsukódni a szemem, éreztem, ahogy elhagy az erőm. Haldoklom.
De a fájdalom csak nem csillapodott. Akkor lett csak igazán elviselhetetlen, mikor fogai elhagyták nyakam belsejét.
Tompán hallottam, ahogy valami feltépődik, majd a csuklóját a számba nyomta. Most az ő vére iramlott át az én testembe. Nem bírtam tiltakozni, csak nyeltem, és nyeltem.
Hirtelen felszisszent, majd elkapta a csuklóját.
RECCS! - a nyakam volt.
Mikor felébredtem, nem voltam egyedül.
Felettem állt egy férfi, kíváncsian bámult engem.
A neve Klaus volt, ahogy később kiderült.
Hadsereget szervezett.
Engem csak egy katonának szánt.
Ki hitte volna, hogy annál sokkal többet fogok majd jelenteni számára....